Fõoldal Linkek Galéria Vendégkönyv Mesterek Érdekességek
Navigáció
Fõoldal
Linkek
Galéria
Keresés
Vendégkönyv

A Karate története
Mesterek
Érdekességek
Sajtó
Tervezett programok

Klubok
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Security System 1.8.1 © 2006 by BS-Fusion Deutschland
CTracker - cback.de

KARATE  Története

A karate Indián, Kínán, Okinawán keresztül került Japánba.
Legfontosabb állomása Okinawa, ahol a helyi három fõ stílusból (Shurite, Nahate, Tomarite) állt össze az immáron önálló harcmûvészet, az Okinawate.


Karate-do azt jelenti az Üres kéz útja.
Az "üres" nem csupán fegyvertelen kézre utal, hanem a lélek és az elme rendíthetetlen nyugalmát és tisztaságát is magában rejti.
A "do" minden távolkeleti harcmûvészetben azt a mentális és fizikai "utat" jelképezi, melyet a budoka (harcos), a hosszas gyakorlatozások során tesz meg.


Shi To Ryu 

A shito ryu karate lényege, a gyökereiben rejlik. A karate, mint harcmûvészet mozgásformái több száz, sõt ezer évre is visszanyúlnak, míg maga az elnevezés, a jelenlegi írásos formájában csupán 67 éves!

KARA   TE 

A karate közvetlen elõdje az Okinawa Te (Okinawai Kéz)

Az okinawate kialakulásának, fejlõdésének legfontosabb idõszaka a XIX. - XX. századra tehetõ. Mondhatjuk, hogy ezen idõszak alatt kialakult egy sajátságos, más küzdelmi rendszerektõl jól megkülönböztethetõ harcmûvészet.

Ez a "stílus" három fõ irányzatból állt, és az okinawai helységekrõl kapták elnevezésüket, melyeket 1926-tól használnak. Név szerint: Shurite, Nahate, Tomarite.

Ebbõl a három fõ irányzatból alakult ki a négy alapvetõ karate iskola az alábbiak szerint:

Nahate

Shurite

Shurite + Jujutsu

Shurite + Nahate + Tomarite

Gojuryu

Shotokan

Wadoryu

Shitoryu

Látható tehát, hogy egyedül a shitoryu iskola az, amelyik gyakorolja valamennyi okinawai stílust.

Ennek alapján küzdelmi rendszere a legsokoldalúbb, egyben a legéletszerûbb is.

Formagyakorlatainak száma megközelíti a százat, míg más irányzatok 10 - 30 ilyen gyakorlatsorral rendelkeznek.

Szabadküzdelemben egyformán otthonos a különbözõ küzdõtávolságokban és taktikákban. Technikái között a dobásokat, feszítéseket ugyanolyan természetesen használja, mint a védéseket, ütéseket, rúgásokat. Magasabb szinten a kitéréssel egyidõben végrehajtott ellentámadásokat preferálja.

A stílus megalapítója, korának legelismertebb harcmûvésze, Kenwa Mabuni (1889-1953) volt. Mabuni, a többi, késõbbi stílusalapítótól eltérõen mindhárom okinawai irányzatot tanulta, mégpedig azok legnevesebb mestereitõl.

Shuritét, toudi jutsut tanult "Anko" Yasutsune Itosutól (1831-1915), Nahatét tanult Higashionna Kanryotól (1853-1916), Tomaritét tanult Seisho Aragakitól (1840-1920). 
Ezeken kívül Mabuni más stílusokat is tanult, így például tegumit (okinawai bírkózás), kobudot (bojutsut-botvívás, saijutsut -"villa"vívás) Yabiku Moden, Sueyoshi Jino és Tawada Shimbuku és Aragaki mesterektõl, vagy a "fehér darut", Go Kenki kínai mestertõl.

Kenwa Mabuni 1918-ban, otthonában megalapította a Toudi jutsu Kenkyukait, amely egyesülés a kínai harcmûvészeteket kutatta. Így az õ házában találkoztak és edzettek a kor leghíresebb harcmûvészei.

Ezen szervezet létrehozása volt az elsõ lépése annak a folyamatnak, amely végén a Dai Nippon Butokukai hivatalosan is elismerte a karatét és ílymódon az "japán" harcmûvészetté válhatott, hogy késõbb elindulhasson világhódító útjára, mint ahogy azt annak elõtte már a judo megtette.

Szintén Mabuni mester nevéhez fûzõdik a "Bubishi" okinawai leírása és publikálása, amely eredeti könyv(ek) a kínai kungfu gyûjteménye és hosszú idõn keresztül titkos alapjául szolgált minden harcmûvészeti irányzat elsajátításához.
1939-ben, amikor a Japán Harcmûvészeti szervezet hivatalosan is bejegyezte Kenwa Mabuni rendszerét, megkülönböztetõ nevet kellet adni. Elõször ez a megjelölés "Hanko ryu" (fél-szív stílus) lett, de késõbb a két legfontosabb tanító emlékére, azok neveibõl "Shito ryu" -ra módosult.

Ito su = Shi Shi     Higa shionna = To 

Japán, legfõként Osaka és környéke után, a többi stílushoz hasonlóan a shito ryu is elterjedt a világban, igaz sokkal lassabban és sokkal inkább megõrizve a tradíciókat és a családi "titkokat"

A Mabuni mester által alapított shitoryu stílus hivatalos világszervezete a "shito kai", melynek jelenlegi elnöke Ken Sakio. Az alapító mester egyenes vonalán kívül, mára többfajta shitoryu iskolát különböztethetünk meg, melyek jórészt Kenwa Mabuni közvetlen tanítványainak neveihez fûzõdnek.

A legismertebbek ezek közül:

•    Chojiro Tani - Tani ha Shitoryu
•    Ryusho Sakagami - Itosukai
•    Abe Hachiro - Abe ha Shitoryu
•    Kokuba Kosei - Motobu ha Shitoryu
•    Teruo Hayashi – Hayashi-ha Shito-ryu és Kenshinryu kobudo


Magyarországra a shitoryu stílus elõször 1978-ban, Matilde de Jesus Pitty Hernandez, panamai származású karate mester révén jutott el.
Hayashi-ha karate

Hayashi-ha is a style of Shito-ryu karate developed and founded by Teruo Hayashi in Osaka, Japan in 1970.
Hayashi studied under Kosei Kuniba, a chief disciple of Shito-Ryu's founder, and briefly under Kenwa Mabuni before leaving for Okinawa for additional training. Hayashi learned the bulk of the Shito-Ryu syllabus, and as such it was the Shito-Ryu versions of the Naha-te kata that Hayashi was taught and incorporated into his school.

In Okinawa, Hayashi was a practitioner of Dojo Yaburi (dojo challenge), in which he would enter a dojo and challenge the students and sensei to a match. The man that issues the challenge must first fight the lowest ranking man at the dojo. If the challenger defeats the man then he is granted the right to fight the next lowest ranking man, and so on until the challenger is defeated or has himself defeated the dojo's sensei. Hayashi became infamous for defeating all the students and the sensei of many dojos and was consequently barred entrance to many martial arts schools. If Hayashi was beaten at one of these schools he would stay and ask for training.

His primary teachers while in Okinawa were Shoshin Nagamine and Nakaima Kenko. From Nagamine he learned both the Shuri-te and Tomari-te lineages of kata. These kata tend to emphasize long linear stances and quick motion between stances. It was from this man that Hayashi learned the Fujian White Crane form, Hakkaku.
From Nakaima, Hayashi learned an obscure family art called Ryuei-ryu. This style is a southern tiger style imported from China four generations prior to Hayashi's arrival on Okinawa. Hayashi-ha incorporates much of Ryuei-Ryu's theory in its practice.
On his deathbed Kuniba asked Hayashi to run his organization until his young son, Shogo, reached a level of maturity to assume leadership of the organization. Hayashi became President of the Seishin-Kai until 1970 at which time Hayashi handed the leadership over to Shogo Kuniba.
Teruo Hayashi, at age 84, died on September 24, 2004 at 8:30 AM in Osaka, Japan from complications from lung cancer (Hayashi smoked cigarettes). He had been ill for several months with lung cancer, and had recovered from a surgery 6 months prior to his death.
A long term student, Mitsuya Seinosuke, today promotes the Hayashi-Ha-Karate-Do and Kobudo in his organization called Mitsuya-Kai International. A large number of dojo are affiliated with this organization in various countries such as Germany, Italy, Finland, Hungary, Venezuela, Switzerland, Spain, England, Greece,  South America, in Africa / Ivory Coast/ and Botswana and others. Hanshi Mitsuya currently resides in Palermo, Sicily.

From Wikipedia, the free encyclopedia
Desgin by Lipi © 2006-2008 MITSUYA-KAI International 1,869,216 látogató