KARATE Története
A karate
Indián, Kínán, Okinawán
keresztül került Japánba.
Legfontosabb állomása Okinawa, ahol a helyi
három fõ stílusból (Shurite,
Nahate, Tomarite) állt össze az immáron
önálló harcmûvészet, az
Okinawate.

Karate-do
azt jelenti az Üres kéz útja.
Az "üres" nem csupán fegyvertelen kézre
utal, hanem a lélek és az elme
rendíthetetlen nyugalmát és
tisztaságát is magában rejti.
A
"do" minden távolkeleti harcmûvészetben azt a
mentális és fizikai
"utat" jelképezi, melyet a budoka (harcos), a hosszas
gyakorlatozások
során tesz meg.
Shi To Ryu 
A shito
ryu karate lényege, a gyökereiben rejlik. A karate,
mint
harcmûvészet mozgásformái
több száz, sõt ezer évre is
visszanyúlnak, míg maga
az elnevezés, a jelenlegi írásos
formájában csupán 67 éves!
KARA TE 
A
karate közvetlen elõdje az Okinawa Te (Okinawai Kéz)
Az
okinawate kialakulásának,
fejlõdésének legfontosabb idõszaka a
XIX. - XX. századra tehetõ. Mondhatjuk, hogy ezen idõszak
alatt kialakult egy
sajátságos, más küzdelmi
rendszerektõl jól
megkülönböztethetõ harcmûvészet.
Ez a
"stílus" három fõ
irányzatból állt, és az
okinawai
helységekrõl kapták
elnevezésüket, melyeket 1926-tól
használnak. Név szerint:
Shurite, Nahate, Tomarite.
Ebbõl a
három fõ irányzatból alakult ki a
négy alapvetõ karate
iskola az alábbiak szerint:
Nahate
|
Shurite
|
Shurite
+ Jujutsu
|
Shurite
+ Nahate + Tomarite
|
Gojuryu
|
Shotokan
|
Wadoryu
|
Shitoryu
|
Látható
tehát, hogy egyedül a shitoryu iskola az, amelyik
gyakorolja valamennyi okinawai stílust.
Ennek
alapján küzdelmi rendszere a
legsokoldalúbb, egyben a
legéletszerûbb is.
Formagyakorlatainak
száma megközelíti a százat,
míg más irányzatok
10 - 30 ilyen gyakorlatsorral rendelkeznek.
Szabadküzdelemben
egyformán otthonos a különbözõ
küzdõtávolságokban és
taktikákban. Technikái között a
dobásokat, feszítéseket
ugyanolyan természetesen használja, mint a
védéseket, ütéseket,
rúgásokat.
Magasabb szinten a kitéréssel egyidõben
végrehajtott ellentámadásokat
preferálja.
A
stílus megalapítója,
korának legelismertebb harcmûvésze, Kenwa
Mabuni (1889-1953) volt. Mabuni, a többi, késõbbi
stílusalapítótól
eltérõen
mindhárom okinawai irányzatot tanulta,
mégpedig azok legnevesebb mestereitõl.
Shuritét,
toudi jutsut tanult "Anko" Yasutsune Itosutól (1831-1915),
Nahatét
tanult Higashionna Kanryotól (1853-1916),
Tomaritét tanult Seisho
Aragakitól (1840-1920).
Ezeken kívül Mabuni más
stílusokat is tanult, így
például tegumit
(okinawai bírkózás), kobudot
(bojutsut-botvívás, saijutsut
-"villa"vívás) Yabiku Moden, Sueyoshi Jino
és Tawada Shimbuku és
Aragaki mesterektõl, vagy a "fehér darut", Go Kenki
kínai mestertõl.
Kenwa
Mabuni 1918-ban, otthonában megalapította a Toudi
jutsu Kenkyukait,
amely egyesülés a kínai
harcmûvészeteket kutatta. Így az õ
házában
találkoztak és edzettek a kor
leghíresebb harcmûvészei.
Ezen
szervezet létrehozása volt az elsõ
lépése annak a folyamatnak, amely
végén a Dai Nippon Butokukai hivatalosan is
elismerte a karatét és
ílymódon az "japán"
harcmûvészetté válhatott, hogy
késõbb elindulhasson
világhódító
útjára, mint ahogy azt annak elõtte
már a judo megtette.
Szintén
Mabuni mester nevéhez fûzõdik a "Bubishi" okinawai
leírása és
publikálása, amely eredeti könyv(ek) a
kínai kungfu gyûjteménye és
hosszú idõn keresztül titkos alapjául
szolgált minden harcmûvészeti
irányzat
elsajátításához.
1939-ben, amikor a Japán Harcmûvészeti
szervezet hivatalosan is bejegyezte Kenwa Mabuni rendszerét,
megkülönböztetõ nevet kellet adni.
Elõször ez a megjelölés "Hanko ryu"
(fél-szív stílus) lett, de
késõbb a két legfontosabb
tanító emlékére,
azok neveibõl "Shito ryu" -ra módosult.
Ito su = Shi Higa
shionna = To 
Japán,
legfõként Osaka és környéke
után, a többi stílushoz
hasonlóan a shito ryu is elterjedt a világban,
igaz sokkal lassabban és sokkal
inkább megõrizve a tradíciókat
és a családi "titkokat"
A Mabuni
mester által alapított shitoryu stílus
hivatalos
világszervezete a "shito kai", melynek jelenlegi
elnöke Ken Sakio. Az
alapító mester egyenes vonalán
kívül, mára többfajta shitoryu
iskolát
különböztethetünk meg, melyek
jórészt Kenwa Mabuni közvetlen
tanítványainak
neveihez fûzõdnek.
A legismertebbek ezek közül:
• Chojiro Tani - Tani ha
Shitoryu
• Ryusho Sakagami - Itosukai
• Abe Hachiro - Abe ha Shitoryu
• Kokuba Kosei - Motobu ha
Shitoryu
• Teruo Hayashi –
Hayashi-ha Shito-ryu és Kenshinryu kobudo
Magyarországra
a shitoryu stílus elõször 1978-ban, Matilde de
Jesus Pitty Hernandez,
panamai származású karate mester
révén jutott el.
Hayashi-ha karate
Hayashi-ha is a style of Shito-ryu karate developed and founded by
Teruo Hayashi in Osaka, Japan in 1970.
Hayashi
studied under Kosei Kuniba, a chief disciple of Shito-Ryu's founder,
and briefly under Kenwa Mabuni before leaving for Okinawa for
additional training. Hayashi learned the bulk of the Shito-Ryu
syllabus, and as such it was the Shito-Ryu versions of the Naha-te kata
that Hayashi was taught and incorporated into his school.
In
Okinawa, Hayashi was a practitioner of Dojo Yaburi (dojo challenge), in
which he would enter a dojo and challenge the students and sensei to a
match. The man that issues the challenge must first fight the lowest
ranking man at the dojo. If the challenger defeats the man then he is
granted the right to fight the next lowest ranking man, and so on until
the challenger is defeated or has himself defeated the dojo's sensei.
Hayashi became infamous for defeating all the students and the sensei
of many dojos and was consequently barred entrance to many martial arts
schools. If Hayashi was beaten at one of these schools he would stay
and ask for training.
His primary teachers while in Okinawa were
Shoshin Nagamine and Nakaima Kenko. From Nagamine he learned both the
Shuri-te and Tomari-te lineages of kata. These kata tend to emphasize
long linear stances and quick motion between stances. It was from this
man that Hayashi learned the Fujian White Crane form, Hakkaku.
From
Nakaima, Hayashi learned an obscure family art called Ryuei-ryu. This
style is a southern tiger style imported from China four generations
prior to Hayashi's arrival on Okinawa. Hayashi-ha incorporates much of
Ryuei-Ryu's theory in its practice.
On his deathbed Kuniba asked
Hayashi to run his organization until his young son, Shogo, reached a
level of maturity to assume leadership of the organization. Hayashi
became President of the Seishin-Kai until 1970 at which time Hayashi
handed the leadership over to Shogo Kuniba.
Teruo Hayashi, at age
84, died on September 24, 2004 at 8:30 AM in Osaka, Japan from
complications from lung cancer (Hayashi smoked cigarettes). He had been
ill for several months with lung cancer, and had recovered from a
surgery 6 months prior to his death.
A long term student, Mitsuya
Seinosuke, today promotes the Hayashi-Ha-Karate-Do and Kobudo in his
organization called Mitsuya-Kai International. A large number of dojo
are affiliated with this organization in various countries such as
Germany, Italy, Finland, Hungary, Venezuela, Switzerland, Spain,
England, Greece, South America, in Africa / Ivory Coast/ and
Botswana
and others. Hanshi Mitsuya currently resides in Palermo, Sicily.
From Wikipedia, the free
encyclopedia
|