
A
szó három japán
írásjelbõl áll.
„Kara”
azt jelenti üres, míg a
„te” szó
jelentése kéz. Tehát a karate
jelentése üres, átvitt
értelemben fegyvertelen kéz. A
„Do” azt
jelenti út, mûvészet.
Ez
a szó teszi nyilvánvalóvá,
hogy a karate nem verekedés, hanem
harcmûvészet, küzdõsport, hatékony
önvédelmi rendszer, valamint
egészségfejlesztõ, megõrzõ és
jellemformáló módszer.
Tanulása és
gyakorlása, a mozdulatok
tökéletesítése egy
életen áttartó folyamat,
mely alatt lassan rájövünk, hogy a
legnagyobb nehézséget nem
ellenfeleink, hanem saját magunk legyõzése
jelenti. Õsi mozgásrendszer,
mely egyaránt fejleszti a testet, a lelket és a
jellemet.
Az
erõ, gyorsaság,
állóképesség,
hajlékonyság mellett, a
koordinációs
képességek, az
egyensúlyérzék,
ügyesség és a
bátorság
növelésével az
összes olyan fizikai, szellemi és lelki
képességet fejleszti, amire egy
embernek mindennapi élete során, és
különleges események kapcsán
egyaránt bármikor szüksége
lehet.
A karate technikái védésekbõl,
ütésekbõl, csapásokból,
rúgásokból,
dobásokból és ezek
kombinációiból
állnak gyakorlása három fõ
részbõl tevõdik össze. Ezek a következõk:
kihon (alaptechnikák), kata (formagyakorlat), kumite
(küzdelem).